A 2019-es évjáratról mindig egy gondolat jut eszembe: ilyenből még sokat! Meleg volt, a csapadék hektikusan érkezett nyáron, sokszor özönvízre emlékeztető gyorsasággal. A szüreti munkákat szépen beosztottuk, mert volt időnk. Gyönyörű aszúszemeket sikerült gyűjteni, így 1-1 hordó édes szamorodni és hatputtonyos is várakozik a pincében, hordóba zárva. Az építkezés nagy ütemben folyik, Jóskámat alig látjuk.

Az alkoholfokok, a duci, széles ízvilág sokáig emlékeztetni fog az extrém meleg és csapadékmentes évjáratra. Borászkodásunk ideje alatt a legkorábbi szüretet indítjuk augusztus közepén. Reméljük, hogy így végre száraz lesz a muskotály a Csontos dűlőben – nem sikerül. Vígan a késői szüretben landol, több mint 70 g/l maradékcukrával. Az új feldolgozó, pince – a volt Bodrogkeresztúri Kerámiagyár Ktsz. – felújítása elkezdődik.

Tartalékolós évjáratra ébredünk. A csodálatos botritiszesedés szamorodnival, aszúval tölti meg a hordókat. Újabb egy hektárt telepítünk a Csontosban (remélem, az utolsót). A kerámiagyár régi kúriaépületét sikerül felújítani. Megnyerjük a pályázatot, így a beruházás a borászattal folytatódik. 7 hektárról szüretelünk, 9 hektáron gazdálkodunk, 9 országban szerezhető be a borunk. Van nagy ház, nagy pince, nagy présház. 3 nagy fiú – háromszoros boldogság.

Belakjuk a présházat – derűs, örömködős rendezvények helyszíne. Csupa jó vendég, jó barát, jó borász – mindez a természet közelében. Az őszinte közösség tiszta megjelenési formája. A Csontos-dűlő tetején újabb egy hektár furmintot telepítünk. A ködös, nyálkás ősz elveszi tőlünk a termés 40%-át. Nagyon nehéz válogatás után a palackba került tételek gyönyörűen érnek. Hosszú idő után sikerül ismét egy hordó aszút készíteni. Megépül a BMX-pálya.

Az időjárást hűen tükrözi, hogy csak száraz bor készül. Szép egyensúlyú, „könnyen iható”, érlelhető évjárat. Óriási vállalkozásba kezdünk. Megvásároljuk „Zemplén Herendjét”, a bodrogkeresztúri régi kerámiagyárat. Az alapító családdal különleges kapcsolat veszi kezdetét. Romhalmaz a dzsungel közepén – erős képzelőerő szükségeltetik, hogy kialakuljon a jövőbeli borászat, családi otthon és panzió képe.

Megérkezik közénk a harmadik kisfiunk és Jóskám piros traktora – egy napon. Béke és elégedettség települ a családra. Az egybeesésnek köszönhetően napra pontosan tudom, hogy még meddig tart a lízing. A nyári estéken sem nyitunk ablakot – hűvös évjárat, hűvös jegyekkel.

Az első évjáratunk, amiben sikerül egy évjáraton belül elkészíteni a teljes vertikumot. Habzó, dűlőszelektált száraz hárs és furmint, Exczellencziás, késői szüret, szamorodni, aszú. Eksztázis, sokáig vágyjuk még majd az ilyen évjáratot, azt hiszem.

A 2011-es évjárat másolata. Sok téli csapadék, egészében nézve egy korai évjárat. A vegetációs időben kevés az eső, ami önmagában nem baj, csak ez már a második aszályos évjárat. Negyedik éve nincs aszúnk. Bérelünk egy szőlőt 5 évre a Palánkos-dűlőben.

Egy pályázat segítségével megvásároljuk az eddig bérelt pincénket. Azonnal kibővítjük 15 méterrel és egy padlástéri kóstolóteremmel. Tizedmagunkkal le tudunk ülni, melegben kóstolni. Ez évben először (és utoljára) ünnepeljük Bálint napját (Valentin) – kapok egy 20x20-as lapszűrőt. Saját igények kielégítése
miatt készítünk buborékos bort. Megszületik Berecz Stéphanie-val és Bárdos Sacival közösen vállalt gyerekünk, a 3 Grácia.

Az egy bor éve – az is fekete címkés. Nem hittünk az évjáratban. Minden évszak hűvös és csapadékos. Rekordcsapadék, löszfalomlás… A dűlők borait házasítjuk. Aztán ahogy az évek telnek, a bor egyre szebbé érlelődik – elgondolkodtató. Az első nagy exportunk Amerikába.

Az első telepítés éve. A Határidűlőbe hárslevelűt, a Csontosba furmintot telepítünk. Sietnünk kell, mert a korai tavasz gyors rügyfakadást hoz. A száraz, meleg évjárat alatt rengeteget tanulunk a talajokról. Gyarapodik a család – a legnagyobb ajándék második fiunk születése.

A száraz borok 0,75 literes palackba kerülnek, elérjük a 40 hektoliteres termést. A csapadékos, hideg nyár feladja a leckét – az egész borvidéken nagy volt a lisztharmat- és a peronoszpórafertőzés. A Csontosban hatalmas jégeső volt. A hűvös jegyek az aszúban patikatisztaság benyomását keltik. Megpróbálkozunk
a birtokbor megfogalmazásával – nem jön be.

Megvásároljuk a Csontos-dűlő közepén elfelejtett dívaként magányosan álldogáló Zsedényi présház romjait. Egy ötéves huzavona kezdődik az 1/6-od tulajdonjogért. Az első évjáratunk a Határi-dűlőben. Legnyilvánvalóbban az aszúbor tükrözi az előző hűvös évjárathoz képest a nagy különbséget: vastag de mégis lágy Vénusz-szobrocskákra emlékeztetnek az aszús palackok.

Egy hosszú, átlagos hőmérsékletű tél után nem bír megérkezni a tavasz. Késői fakadás után egy tetemesebb csapadékmennyiség hihetetlen gyorsasággal növeli a hajtásokat. A virágzás is késik egy kicsit. A nyár hektikusra sikeredik, gondot okoz megvédeni a szőlőt. Az ősz kárpótol minket, ismét egy szép vénasszonyok nyarát tudunk le. Az előző öt évhez képest a legmelegebb ősz köszönt ránk. A cukor mellett a savak is remekül tartják magukat, szép egyensúlyt és eleganciát mutatnak. Végre van egy hordó saját aszúnk – és ezt nem csak álmodom.

Kicsi ház, kicsi szőlő, kicsi pince – mindez bérlemény. Kicsi gyerek, nagy öröm. Fél hektár a Telekiben, a Tokaji-hegyen. Hagyományos 70 éves, tőkés szőlő. Az Előhegyen 4320 négyzetméter a nászajándékunk.
A Csontosban a talaj, a fekvés, az ültetvény közelít a megálmodotthoz. A szőlő közepén egy romos présház, tündéri szomszédok – maga a tökéletesség. A hegy tetején lévő hagyományos szőlőről kiderül, hogy kb. 100 éves. Józsi nekiáll visszahódítani az egyre lejjebb húzódó erdőtől. A kemény, sok évig műveletlen talaj miatt a karózásba az egész családunk belerokkan.